Abacus: Az antik oszlop és pillérfők négyzet alakú tagozata, amelyen a gerendázat nyugszik – a görög oszloprend, oszlopok része
Abszolút kronológia: időponttal meghatározott időszámítás – időrend
Aedicula: házacska – a római házakban a házi istenszobrok elhelyezésére szolgáló kis helység, fülke. Kis, csekély mélységű épület.
Agglutináció: toldalék, ragasztás. A krétai paloták építésrendszerét is ezzel a jelzővel illetik. A palota egy udvar köré épült, raktárakat és egyéb épületeket építettek hozzá különböző időkben, tudatos szerkesztés nélkül. Ezek elrendezése labirintusszerű.
Agora: A régi görög városok piac és vásártere (az ókori görög városokban többféle feladatot ellátó tér. A főtér neve a görög városállamokban, később a rómaiaknál a forum volt ennek a megfelelője. Ez volt a társadalmi élet színtere: itt volt a piac, itt tartották a népgyűléseket, e tér körül sorakoztak a főbb templomok, középületek és emlékművek.
Akkád: Mezopotámia északi területe. A Sarrukín (Kr.e. 2334-2219) által alapított agadei dinasztia fővárosának neve. E dinasztia korától kezdve Dél- Mezopotámiát Sumer és Akkád birodalomnak nevezték.
Aknasír: Az ókori Egyiptomban szokásos sírkamra, melynél a sírkamrát függőleges aknán keresztül lehet megközelíteni. Két függőleges, homokkal feltöltött mély akna, amelyből lent, a halottat rejtő sírfülke nyílik. Az aknák megvédték a sírt a kifosztástól. Főleg a későbronzkori Görögországban és Krétán jellemző.
Akrolith: (akrolithon, acrolithus) Régi görög szobortípus. Eredetileg olyan szobor, amelynek feje és végtagjai márványból, teste olcsóbb anyagból (fa, esetleg agyag) készült. Az akrolith technika leginkább az ókori Görögországban volt kedvelt, ezzel a technikával készült Pheidiasz Olümpiai Zeusz -szobra is.
Akropolisz: ókori görög fellegvár. A görög városok magaslatra épített fellegvára. Legnevezetesebb közülük az athéni Akropolisz.
Akrotérion: A görög épületek oromzatainak sarkain és csúcsán alkalmazott, szabadon álló díszítés kőből vagy terrakottából. – a ”legmagasabb rész” :az ókori görög és római templomok oromzatainak csúcsát és két szélét koronázó elem, növény motívumot vagy mitológiai lényt ábrázoló dísz.
Amarna kor: Ehnaton kora (18. dinasztia) aki Amon helyett az arcnélküli Atont tette meg főistennek, a többi isten tiszteletét betiltotta, egyistenhitet vezetett be. Vallási reformja kihatott a művészetekre is, az eddigi idealizáló, megszépített, tökéletességre törekvő ábrázolások helyett, az ő korában készült alkotások realisztikusság elveit vallották. Nagyon jellemző a szinte karikatúraszerű ábrázolás, nagy has, vastag combok megjelenítése, ugyanakkor vékony, keskeny arc, duzzadt ajkak, félig lehunyt szemek.
Amphiprosztülosz: A görög templom korai típusa, egy cellából áll, két rövid oldalán nyitott, négyoszlopos, keskeny előtér van. ( ókori görög templomtípus, amelyet két keskenyebb homlokzatán oszlopsor díszít.)
Amphiteátrum: Sportversenyek, állatviadalok és gladiátorok számára emelt színházi épület a római birodalomban. A rómaiak felül nyitott kör vagy ellipszis alakú építménye, lépcsőzetesen emelkedő nézőtérrel.
Amphora: Az ókori népeknél használatos, két füllel ellátott edény. Alakokkal vagy egész eseménysorral díszítették. Bort és olajat tartottak benne. Anyaga: égetett agyag, kő, üveg.
Antefixum: Cserépfedésű ókori görög és római épületek koronázópárkányon sorozatban megjelenő terrakotta vagy márvány díszítmény. Szerepe: a lejtőirányú kúpcserépsorok párkány feletti végződéseinek takarása.
Antropomorf: Ember alakú, emberhez hasonló. – emberközpontúság. Emberalakú, emberhez hasonló, emberre vagy emberi arányra utaló, emberközpontú ábrázolás, illetve felfogásmód.
Apsis: 1. Késő római időkben félkör alakú, fél kupolával fedett tér, amely az épület nagyobb részéhez csatlakozik.
2. A keresztény templom fő hajójának, illetve a szentélynek félköríves, vagy többszögletű alaprajzú lezárása. Általában az oltár elhelyezésére szolgál. Csatlakozhat mellékhajókhoz is. (félkör, vagy sokszög alakú tér)
Aquaeductus: Római kori vízvezeték. A vízvezeték lehetett: kőcsatorna, ólomcső, vagy terrakotta cső.
Ara: oltár.
Aranymetszés: Ezalatt egy adott egyenes vonalnak oly módon való két részre osztását értik, hogy a nagyobbik rész oly arányban legyen a kisebbikhez, mint az egész vonal a nagyobbik részhez.
Az aranymetszés vagy aranyarány az arányosság egy törvénye, ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és aszimmetria között. Az aranymetszés arányait tartalmazó formák sokáig nagy esztétikai értékkel bírtak a nyugati kultúrákban, és máig alkalmazzák számos területen (például tipográfiában vagy fényképészetben). Az ókori pithagoreánusok (Phitagorasz és követői), akik szerint a valóság matematikai alapokon nyugszik, az aranymetszésben a létezés egy alap törvényét vélték felfedezni.
Aranymetszési arányok találhatók számos ókori épületeken, középkori és reneszánsz képzőművészeti alkotásokon, de ez az arány felismerhető például az emberi testen vagy csigák mészvázán is.
Archaikus mosoly: A görög archaikus szobrászatban a szobrokon megjelenő kis mosoly. Az akkori ábrázolásokra jellemző volt, hogy sajátosan képezték ki a száj körüli részeket, amely az arcnak mosolyhoz hasonló kifejezést ad.
Architráv: Az oszlopokon közvetlenül nyugvó vízszintes, egyenes kőgerenda. Mint mestergerenda köti össze az oszlopokat a díszítéssel.
Arcos edény: Emberalakot formázó cserépedény. Legelső ismert darabja a mezopotámiai Szamarra- korszakból származik.
Architekturális stílus: A pompeji festészeti stílusok közül a második. Jellemzői: valóságos építészeti kompozíciók illúzióját keltő festmények, kiegészítve alakos jelenetekkel.
Atlasz: Az életnagyságúnál általában nagyobb, férfialakos oszloptámasz.
Atreusz kincsesháza: A mükénéi Kr.e. 11. századból, álkupolás, méhkas alakú sír, dombbal fedve, melyet a domboldalba vájt hosszú folyosón lehetett megközelíteni.
Átrium: Négyszögletes udvar a régi római házban, amelyből körül lakószobák nyílnak. (többszintes épületek központi nyitott tere)
Attika: Az épület főpárkánya fölé helyezett homlokzati díszítmény. A római diadalívek befejező eleme. Gyakran felirat vagy plasztika díszíti.
Attributum: ismertetőjel, tulajdonságjelző. A képzőművészetben olyan tárgy vagy jel, amely bizonyos személy vagy allegorikus alak állandó járuléka. A középkori képeken, szobrokon a szenteket, vértanúkat elsősorban attributumaikról ismerték fel. Pl. Szt. Katalint a kerékről.
Auctoritas: A autoritarizmus vagy autoritarianizmus illetve az autoritárius rendszer olyan felfogást illetve kormányzati rendszert jelent, ahol a kormányzás egy személy, csoport, vagy az állam tekintélyén alapul.
A Római Köztársaság politikai felfogása a fő tisztségviselők, a magistratus-ok esetén megkülönböztette a potestas-t, azaz a hatalmat, az auctoritas-tól, azaz tekintélytől. Az előbbi erőszakkal, kényszerrel tudta befolyását érvényesíteni, míg az utóbbi az elismertsége által.
Augur: madárjós, ókori római pap
Axiális szerkezet: Egyiptomban (például) olyan építészeti szerkezet, hogy: egymás után, építették, fűzték fel a különböző épületeket.
Tengelyszimmetrikus szerkezet. Olyan elrendezés, amelyben a szimmetria tengely mindkét oldalán csak egymásnak megfelelő elemek szerepelnek.
Álajtó: A sírkamrákban a bejáratok elrejtését ún. álajtókkal akadályozták meg. Az igazi bejáratot nagyon elrejtették, s ezeket az álajtókat tették különböző helyekre, hogy megtévesszék, pl. a sírrablókat az ókori Egyiptomban. Kis bemélyedés a falban, amely az ajtóval azonos formájú.
Álboltozat: egymás fölé előrenyúlóan - konzolosan - rakott, felfelé szűkülő, gyűrűs kősorok, melyek kiálló éleit aztán a kövek gondos megfaragásával sima, íves felületté alakítottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése