Balusztrád: Jellegzetes formájú kőkorlát erkélyen vagy lépcső mentén, amelynek formaelemei a baluszterek. (Baluszter: oszlopszerűen kiképzett faragott vagy esztergályozott korlátláb)
Batik: Az indonéz szigetvilágból származó kelmefestési eljárás: Kis csőrös rézedényből kifolyó megolvadt viasszal rajzolnak a szövetre, és azután festékbe mártják, s így a viasszal fedett részek nem festődnek meg. A viaszt később leolvasztják. Az eljárást annyiszor ismétlik, ahány színt alkalmaznak.
Basilica: 1, az ókorban a törvénykezés és a kereskedelemcéljait szolgáló csarnok. 2, Az ebből kialakult ókeresztény bazilikatemplom. A főhajóhoz kétoldalt keskenyebb és alacsonyabb mellékhajók csatlakoznak, amelyeket oszlopok vagy pillérek választanak el a főhajótól. A főhajónak a mellékhajók fölé emelkedő oldalfalain ablakok vannak. A hosszhajókra merőlegesen az apszis és a hosszhajó közé gyakran kereszthajót is iktattak.
Bazilikális szerkezet/elrendezés: Legalább három hajós épületek meghatározott tér és tömegkapcsolata. A háromhajós templomoknak olyan korai változata, amelynél a középső, vagyis a főhajó az oldalaknál szélesebb és vastagabb, a fala a mellékhajók fölött ablakokkal áttört s így közvetlen megvilágítást kap.
Bucchero: Speciális eljárással feketére égetett kerámia. Különösen nagy jelentősége volt az etruszkoknál, akik Kr. e. 8-4. sz.-ban legkeresettebb vázáikat ezzel a technikával készítették, és gyakran bekarcolt, vagy domborműves ábrákkal díszítették. Redukciós égetéssel égették feketére. Két változata ismert: a bucchero pasante –vastag falú és a bucchero sottile- vékonyabb falú. A korábbi görög vázatípusoktól az különbözteti meg, hogy változatosabb formájúak és plasztikus, nem pedig festett mintát hordoznak.
Bukránium: szarvasmarha fej, ökörkoponyát ábrázoló, kedvelt ókori díszítő motívum. Általában épületek párkányfrízén, füzérekkel összekapcsolva, sorozatban alkalmazták. Az ökörfejdísz állatáldozatot idéző ábrázolását oltárok, síremlékek díszítésére is használták.
Caldarium: A római fürdő szaunaszerű, forró levegős, melegvizes terme.
Castrum: Fallal körülvett, négyszögletes, ókori római erődítés.
Cavea: Általában jelentése üreg, betüremlés, homorulat, de főként az ókori építészetben színházat, amfiteátrumot valamint az elliptikus alakú arénát körülölelő lelátó lépcsősen emelkedő üléssorokból kialakított nézőtere.
Cella: Kis kamra, a görög- római templomokban az istenszobrok ablaktalan, csak bejáraton keresztül megvilágított fülkéje.
Cista: Hengeres edényke fémből, művészi díszítéssel. Szent jelvények, ékszer, pénz stb. elhelyezésére szolgál.
Cizellálás: Az ötvösségben használatos, finom felületdíszítő végső megmunkálás.
Colonia: gyarmat
Colosseum- motívum: Ugyanazon épületen emeletenként más (dór, ión, korinthoszi) oszloprendekkel díszített és az oszlopok között íves nyílásokkal áttört fal. Az íves nyílások árkádsort alkotnak. A példakép az id. e. 80-ban épült római Colosseum.
Contraposto: Szobrászati és festészeti kompozíciós elv, mely az egymással ellentétes tagok (pl. Jobb láb, bal kar) ellentétes helyzetével a szobor mozgalmasságát és kiegyensúlyozottságát biztosítja. Klasszikus példái a görög atlétaszobrok.
Derékszög törvény
Diadalív: Szabadon álló, egy vagy háromívű, feliratokkal és művészi ábrázolásokkal díszített kapu. A római hadvezérek dicsőséges csatáinak állít emléket. Mikor hazatértek a győztes háborúból ez alatt vonultak át.
Dipterosz: A klasszikus görög építészetnek az a templom típusa, melyben a templom celláját köröskörül teljes kétsoros oszlopcsarnok övezte.
Disciplina: fegyelmezett, rendszerű, rendszerezett. Tudományág, szaktudomány értelemben használatosabb.
Dongaboltozat: félkörű, emelt ívű, csúcsíves vagy körszeletíves keresztmetszetű boltozat, amely mindkét oldalt hosszan futó párhuzamos falakra fekszik fel. Általában a korai idők hosszú, folyosószerű tereinek lefedésére használták és gyakori a kora barokk nagyméretű templomainak ilyen álboltozása is.
Dromosz: A folyótól a sírvárosig vagy templomig vezető kőburkolatú út, kétoldalt fekvő, emberfejű állatszobrokkal Pl. Szfinx (jelentős ókor épületekhez vezető díszes felvonulási utak neve)
Dzsed- oszlop: a tagtalanított Osiris gerincét jelképező egyiptomi oszloptípus, bordázott fejezettel.
Eanatum: két lagasi enszi (sumer városállam vezető) neve, a kora dinasztikus korból Kr. e. 3000-2350. Különösen I. Ennataum a keselyű sztélé készíttetője jelentős.
Ecclesia: A katolikus egyházat megszemélyesítő, a középkori katedrálisok bejáratánál álló női szoboralak, fején koronával, kezében karddal és kehellyel ábrázolják. Párdarabja, Synagoga bekötött szemű nőalak, kettétört lándzsával. Ketten az ó- és újszövetséget jelképezik.
Echinus: Kör alaprajzú párnatag, a dór fejezet kiduzzadó része, amely a fölötte levő fedőlap az abakusz és az alatta található nyaktag gyűrűje között van.
Enamel: zománc
Entaszisz: (entázis) – hordószerű kidudorodás- az oszloptörzs sudarasodása, mely a rugalmasság látszatát adja. Az oszloptörzs alsó harmadánál kissé megvastagodik, majd felfelé egyre keskenyedik.
Erekhteion: Athéné istennő és neveltje, Erekhteiosz athéni király közös temploma az Athéni Akropoliszon.
Exedra: 1. Félkör alakú fülke padokkal, az ókori görög gümnasziumok (sport edzőhelyek) oszlopcsarnokában filozófusok társalkodóterme. 2. A régi római házakban a család hűsölőhelye, a közfürdőkben a zenészek fülkéje.
Ékírás: A Mezopotámiából és Nyugat – Ázsiából előkerült égetett agyagtáblákon lévő írásjelek miatt kapta nevét az ékírás. Ezt az egyik legkoraibb, kép- és szótagjeleket használó írást a sumérok dolgozták ki Kr. e. 3000 körül, s az akkádok fejlesztették tovább. Az írnokok egy háromszögben végződő szerszámmal, a „stílussal” vésték be a puha agyagtáblákba a jeleket. A stílus hagyta a jellegzetes ék alakú bemélyedést az agyagtáblákon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése