Kamarész edény: Vékony falú edény nem centrális és nem szimmetrikus díszítéssel, a Kr. e. 2000-1700 közötti krétai kerámiák díszítő stílusa, többszínű, fekete alapon vörös, narancs és fehér díszítéssel.
Kannelúra: Függőleges vájatok az oszloptörzseken, félkör, vagy fél ellipszis keresztmetszettel.
Kanópusz- edény: A balzsamozás előtt eltávolított belső szerveket tároló edények
Kantharosz: talpas, magas, füles antik borosserleg
Karüatida: oszlopot vagy pillért helyettesítő, fején az oszlopfőt tartó ruhás nőalak.
Kartus: az egyiptomi hieroglifák ellipszis alakú keretben- ez mindig a fáraó vagy istenség nevét jelöli
Kámea: domborműves díszítésű gemma
Kenotáfium: üres sír, jelképes emléke a templomban egy máshol eltemetett személynek, vagy olyanoknak, akiknek teste ismeretlen helyen nyugszik.
Kentaur: Félig ló- félig embertestű lény a görög mitológiában.
Keresztboltozat: egymást keresztező dongaboltozatokból álló boltozat.
Kettős perspektíva: az őskori művészetben az állatokat gyakran két nézetből (az agancsot és a patákat szemből, a testet oldalról) ábrázolták
Khitón: az ókori görögök térdig érő, vászonból vagy gyapjúból készült ingszerű alsóruhája-mindkét nem számára
Khrüszelephantin: Favázas, arany- és elefántcsont borítású antik istenszobor neve. Elefántcsontból a testrészek, aranyból pedig a ruházat felülete készült.
Kígyós istennő: a minószi lakóhelyeken tisztelt házi istennő. Egyik attribútuma a kígyó, amelyet jótékony háziszellemnek tekintettek
Kincsesház: kisméretű díszes építmény a görög templomok szent területén, ahol különböző városállamok adományait gyűjtötték és láttatták.
Kioszk: 1, török, nyitott pavilon, néha a homlokzat előtt vagy a tetőn.
Kliné: ókori görög ágy vagy heverő
Kockaszobor: Egyiptomban újbirodalmi szoborfajta, amely ünnepélyesen merev, szimmetrikus komponálású térdét átfogva ülő alak, ahol is egyértelműen felismerhető az eredeti gránitgömb alakja
Kompozit- lény: olyan lény, amely össze van komponálva különféle elemekből, amely állatszerű valamint emberszerű tulajdonságokat hordoz.
Kontraposzt: lásd Contraposto
Kóré: leányszobor az ókori görögöknél, hosszan redőzött ruhát viselő az archaikus korból
Kráter: Alacsony, talpas, hasán két füllel ellátott antik bor- és vízelegyítő edény. Agyagból, fémből, vagy márványból készült.
Krepidoma: alap épület. A görög templomnál az alapozás felső kősorának talaj fölé emelkedő síkján körbefutó lépcső. Többnyire 3 magas fokból áll, enyhén domborodó felső síkján emelkednek az oszlopok és a falak.
Kudurru: határkijelölő és adománylevélként is szolgáló domborműves sztélé akkád és sumer területen.
Kultuszszobor: égből hullott, ősi szobor, amely köré szent hely, templom, kultusz, rítusok szerveződtek.
Kupola: Központi épületrészek félgömb alakú boltozása.
Kúrosz: A görög archaikus korból mezítelen férfiszobor.
Küklópikus fal: hatalmas kövekből, kötőanyag nélkül összerakott fal.
Külix: Görög edénytípus, kis talpakon álló széles tálka, csésze, amit boriváshoz használtak
Labrüsz: kétélű bárd. A minószi vallás legelterjedtebb szimbóluma, állatáldozatokhoz használták. Szentélyekben kőtalapzatra erősített rudakon állították fel.
Lapitha: nép Thesszáriában, amely összeveszett a kentaurokkal ugyanis Perithoosz király esküvőjén a kentaurok lerészegedtek, megtámadták a menyasszonyt és sok nőt elraboltak, mire háború tört ki köztük.
Lar (lares): Az elhalt ősök szelleme az ókori rómaiaknál
Legjellemzőbb nézetek elve: a síkszerű ábrázolásban a legjellemzőbb nézetekkel való ábrázolás- mindent úgy ábrázoltak, ahogy a legfelismerhetőbb
Léküthosz: olajtartó, hosszú nyakú, karcsú, talpas cserépkorsó. Színe általában fehér. Márványból készült, nagyított mását sírokon alkalmazzák.
Lépcsős piramis: Az első piramisok egyike, a piramis elődje. A piramisforma adott, de lépcsőzetesen, egymásra épülő emeletekból áll.
Lineáris B: krétáról származó írásmód
Magas dombormű: kiemelkedő dombormű, amely lehet lapos, fél, vagy magas dombormű
Magna Grecia:
Maiestas: méltóság (latin kifejezés)
Masztaba: Ókori egyiptomi sírépítmény: téglalap alakú, csonka gúla formájú. Eleinte téglából, később kőből építették. Belsejében sírkamra van, ide temették az előkelő egyiptomiakat.
Mausszoleion: Monumentális síremlék
Mágia: varázslás. A kultikus rítusok, vallásos szertartásokká rendeződése előtti kapcsolatteremtés a szellemvilággal. Hasonlósági mágia: hasonló, hasonlót vonz. Pl. Eljátszották a vadászatot az őskori emberek, hogy később, a „valóságban” tényleg megtörténjen, és sikeres legyen
Meander: derékszögben törtvonalú, folytatólagos szegélydísz. Görög eredetű
Megaron: görög lakóház, a legegyszerűbb. Hosszúkás négyszög alaprajzú, nyitott előcsarnokos épület
Menhír: hosszú kő. A megalit kultúrából származó függőleges, oszlopszerű, faragatlan, többméteres kőtömb.
Metopé: dór épületek bemélyedő, négyszögű fríz eleme, amely triglifekkel váltakozik, rendszerint domborművek díszítik.
Mélydombormű: Az egyiptomi művészetben a fal síkjába vájt, vagy mélyített dombormű, a kidomborodó részek ezért nem állnak ki a fal síkjából.
Mozaiktű (szögmozaik): A mozaik technika legkorábbi, Mezopotámiában alkalmazott változata, sumer templomok lábazatát díszítette. A még puha agyagba égetett színes mázasfejű kerámia kúpokat nyomtak.
Múmiamaszk: A halottak képmása, amelyet aztán a múmia arcához helyeztek.
Nagada kultúra: A thébai térség, Egyiptom környékén összpontosuló neolitkori embercsoportok egyikére használt kifejezés. Jellegzetesek fazekas termékeik és szobraik.
Naosz: apró, zárt, szekrényszerű kápolna, fülke Egyiptomban, amely istenszobor elhelyezésére szolgál.
Naram Szin: Agade királyának egy hegyi népen aratott Kr.e. 23. sz. győzelmének emlékére készült sztélé.
Narmer: egyiptomi uralkodó Kr. e. 3. évezred elején, aki először egyesítette Észak és Dél Egyiptomot.
Neccesitas: szükségesség (latin kifejezés)
Nekropolisz: Halottak városa. Nagyméretű temető a klasszikus ókorban.
Neolit: újkőkor. Elméletileg ekkor jött létre a földművelő falu. A kort a kerámia és a csiszolt kőeszközök használata jellemzi, fémeszközök még nincsenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése