MŰVÉSZETTÖRTÉNETI FOGALMAK- S - Z

Samas: Az ókori Mezopotámiai vallásban a Napisten.

Sarok- konfliktus: Hasonló, mint az optikai korrekció. Szemünkben másként tevődik össze a látvány, és evvel már az ókorban tisztában voltak. Ha egy épületen a díszítésnek, pl. a sarkon kellett volna lennie, de onnan kilógna, akkor arrébb tették, de a szemünkben úgy áll össze a kép, úgy látjuk, mintha a sarkon lenne. Ilyenek például a görög Parthenon-on a triglifek. Úgy látjuk, mintha szabályosan a sarkon lennének/indulnának, de valójában nem.

Severitas: komolyság, szigorúság

Stukkó: gipszből, vagy enyves víz, homok, mészpor és gipsz keverékéből készült plasztikus faldísz.

Sumer: népcsoport. A Mezopotámiai kultúra egyik népcsoportja. Mezopotámia különböző városállamokból állt, nem egységes birodalom, a sumerek egyikei ezeknek az államoknak.

Szarkofág: Sírláda, kőkoporsó. Oldalait és tetejét domborművekkel díszítették.

Szereh: hasonló, mint a kartus. Az istenségek és fáraók nevét bekeretezték.

Szfinx: Az ókori egyiptomiaknál emberfejű, fekvő oroszlánt ábrázoló szobor. A királyi hatalom és erő jelképe.

Sfumato: Jelentése füstös, fátyolos. Festési mód, mely a körvonalakat feloldja, a részeket egymásba lágyan, füstszerűen átmossa. Leonardo da Vincitől származik az elnevezés.

Suspensura: padozat, melyet oszlopocskák tartottak, hogy alája meleg levegőt lehessen bocsátani, mely aztán a padozaton át a fölötte fekvő helyiséget fűtötte

Szigorú stílus: Az ókori görög szobrászatban, a klasszikus korszak egyik első stílusa.

Szisztrum: Ízisz szimbóluma:

Ízisz fő attribútuma a nevének hieroglifáiban szereplő lépcső, amely közvetítő szerepére utal, és a szisztrum nevű hangszer.

"...a szisztrum felül kerekded formájú, és az ívén négy pálcika van, amelyek rázkódnak. A világ teremtett és újra elpusztuló részét ugyanis a Hold szférája veszi körül, és ebben a négy alkotóelem, a tűz, a föld, a víz és a levegő révén minden mozog és változik. [...] A rázódó részek alatt pedig az egyik oldalon Ízisz, a másikon Nephthüsz látható. Ezekkel a képmásokkal a teremtésre és a halálra utalnak, mert valójában az elemek átalakulásai és mozgásai." (Plutarkhosz)

A szisztrumot a rendhez, a harmóniához kapcsolták. Először az istenek születésekor hangzott fel, vagyis a rend megjelenésekor a Káoszban, és ez a tulajdonsága teszi alkalmassá a szisztrumot Széth-Tüphón elűzésére is. Ha a harmónia felbomlik és így sérül a rend, a szisztrum elhallgat.

Ha a szisztrum nem szól, Ízisz haragos arcát mutatja és Szahmetként, a Sors oroszlánfejű istennőjeként jelenik meg, hogy rendet tegyen. Eszközei a sorscsapások, betegségek, balesetek... Szahmet azonban nem bosszút áll, csak azt szeretné, ha észrevennénk, hogy bajt okoztunk, és ha visszatérnénk a helyes ösvényre, Maat szárnyai alá.

Szkarabeusz: Az ókori egyiptomiak szent bogara, melyet amuletteken, pecséteken, ékszereken szívesen ábrázoltak. Magyar neve: ganajtúróbogár.

Szkéné: A görög színház eleme - A szkéné, a tulajdonképpeni színpad, épített hátérrel, amelyen három ajtót nyitottak és a darabhoz illő mozgatható hátteret biztosítottak.

Szolgaszobor: lásd usébti

Szövőgödör:

Szpeosz: sziklába vájt templom

Sztélé: álló feliratos kő- vagy márványlap; síremlék

Sztoa: oszlopcsarnok

Szümmetria: részarányosság, a műalkotás részeinek egymás tükörképeként való elhelyezkedése a térben vagy síkban egy tengely két oldalán. DE! Jelenthet, pl. az ókori ábrázolásoknál: kiegyensúlyozottság : a résznek az egészhez, az egésznek a részhez való viszonya

Tanagra: finoman festett, égetett, kecses ógörög agyagszobrocskák. Az archaikus korban jellemző a görögöknél. Tanagra városáról kapták nevüket.

Tekhné: alkotás, nem kizárólag a mai értelemben vett művészi tevékenységre vonatkozik

Telamon:

Tell: arab Tell szó dombot, halmot jelent

Terracotta: égetett agyag. Égetett, máztalan agyagból készített tárgy

Terra sigillata: Pecsételt eljárással készült domborművekkel díszített, római császárkori, finom agyagedény, mely az égetéstől rendszerint húsvörös színű.

Tetrapülón: mind a négy irányban nyitott átjáró (Rómában.)

Therma: fürdő

Tholosz: A tholosz kör alaprajzú sírépítmény. Gyakran álkupolával fedték, néha maga a szó a kupolát jelenti. Különösen a bronzkori Égeikumban volt elterjedt.

Tiara: általában csúcsos fejdísz; az uralkodók, pápák, és egyéb előkelőségek megkülönböztetését és hatalmát jelképezi. Valószínűleg az ókori Mezopotámiából származik, ahol az uralkodók használták fejdíszként, valamint megkülönböztetésként.

Tiszta konvenció: konvenció Megegyezés, egyezmény, szabály, Konvencionális: megszokott, hagyományos, közkeletű

Tondo: Kör alakú festmény vagy dombormű

Ton sur ton:

Topografikus festészet: leíró, részletező festészet

Tört piramis: A második legrégebbi piramis, Dzsószer fáraó lépcsős piramisa után. Oldala tört, nem szabályos piramisforma. A piramisok elődje.

Triász: pl. istenhármasság, istentriasok, trias szobrok stb.

Triglüphosz (triglif): három függőleges vájattal ellátott téglalap, amely metopékkal váltakozva a dór templomokon a fríznek megfelelő helyet foglalja el.

Triumphus: ünnepélyes diadalmenet volt, melyet a győzedelmes római hadvezérek tarthattak jutalomképpen. Ennek keretében a zsákmány, a hadifoglyok és katonáik kíséretében végigvonultak a Szent Úton (Via Sacra), végül pedig áldozatot mutattak be a Capitoliumon Jupiter istennek.

Tropaeum: az ellenség megfutamítása és a kivívott győzelem emlékére a harcmezőn állított diadaljel, mely az ókori népeknél általában, de különösen a görögöknél jellemző. Az ilyen tropeaeumok sokszor büszke feliratokban sorolták fel a legyőzött népeket s hirdették a rajtuk vett diadalt

Tumulus: Mesterségesen felhordott őskori sírdomb. – veremsír

Tümpanon: Antik templomok és klasszicista épületek homlokzati oromfalán alkalmazott háromszögmező, rendszerint figurális domborműves díszítéssel.

Uraeus: Osiris szimbóluma: fején az Uraeus-kígyóval díszített napkoronggal ábrázolják

Urna: Halotti hamvakat őrző edény, hamvveder

Usébti: Szolgaszobor. Ókori egyiptomi kőszobrocska, amit a sírokba helyeztek, hogy szolgálják és dolgozzanak a halott helyett a túlvilágon.

Utilitas: hasznosság, használhatóság

Verizmus: művészeti irány, a naturalizmus olasz válfaja. Az igazság kifejezése érdekében a visszataszító jelenségeket is gyakorta ábrázolja. Túlzó irányzat.

Vezéri pálca: az őskorban gyakran megjelenő barlangábrázolás, egy állatfejű, fa bot, vezéri pálca. Valószínűleg a sámán, vagy vezér hatalmának jelképe volt.

Virtus: Valószínűsíthető, hogy a virtus eredendően szexuális értelemben vett 'férfierőt' jelentett, ám ez több önmagánál, hisz az archaikus felfogás szerint a külvilágra is kisugárzó férfipotencia azonos a világra való hatás/hatalom képességével, s ez az, ami a 'karizmát', az igazi 'férfiasságot' konstituálja. A virtus ezen, eredeti jelentése a római társadalomtörténet alakulásával párhuzamosan átszíneződött: a Kr. e. 5. században keletkezett XII táblás törvényekben már 'derekasság' értelemben találjuk, míg számtalan szöveg tanúskodik a 'harciasság, bátorság' jelentésről.

Voluta: Az ión oszlopfő jellegzetes csiga alakú vagy kosszarv módján csavarodó spirális vonalú kiképzése.

Votiv: fogadalmi templom, mely fogadalom következtében épült.

Völgytemplom: Egyiptomi templomtípus (?)

Vörös korona: Alsó Egyiptom koronája

Vulca: etruszk terrakottaszobrász

Zikkurat: Négyszögletes alaprajzú, felfelé lépcsőzetesen kisebbedő téglateraszokból álló torony, tetején az istenség szentélyével. Külső falait zománcos cseréplapokkal borították.

Xoanon: fából durván faragott, tagolatlan tuskószerű, kezdetleges görög istenszobrok, amelyekből egyet sem ismerünk, csak létezésükről tudunk.