Obeliszk: négyszögletes, felfelé keskenyedő, csúcsban végződő kőoszlop, egyiptomi napszimbólum. Csúcsát, amelyen először csillant meg a reggeli napfény, fém -legtöbbször arany- lapokkal fedték be. Az obeliszk törzsére az uralkodó fáraó nevét és a napistenhez szóló imákat véstek. Először az (V. dinasztia) napszentélyeinek udvarán jelent meg. Az újbirodalom templomaiban már párosával állították fel az obeliszkeket a szentély előtt. Ekkor már nem csupán a törzset, hanem a bázist és a csúcsot is feliratokkal, illetve a napkeltével kapcsolatos ábrázolásokkal díszítették.
A fennmaradt legnagyobb obeliszket (32, 18 m) III. Thotmesz állíttatta, ez ma Rómában áll. A második legmagasabb obeliszk a legnagyobb azok közül, ami ma is Egyiptomban található, ezt Hatsepszut királynő készíttette i. e. 1500körül, 29, 56 m magas és jelenleg a karnak-i templom 4. és 5. oszlopa közt áll
I. Szeszósztrisz obeliszkje Héliopoliszban húsz méter magas. A rómaiak Egyiptom elfoglalása után sok obeliszket Rómába szállítottak, sok közülük ma is ott áll. Ritkábban Mezopotámiában is állítottak obeliszket (Nimrud)
Obszidián: (vulkáni üvegként is ismert) egy kiömlési kőzet, mely a magmatikus tevékenység során keletkezik, amikor a savas és viszkózus forró láva hirtelen lehűl és megszilárdul. A kőzet igen gazdag szilikát-vegyületekben. Az obszidián lényegében véve egy természetes üveg.
Oikosz: ház
Optikai korrekció: amikor szemünk helyrekorrigálja a látványt. Pl.: Parthenon: egy db egyenes vonal sincs benne, szemünk azonban „helyreteszi” a dolgokat, ezért egyenesnek látjuk az oszlopokat, lépcsőket stb.
Optikai realitás:
Opus caementicium: öntött fal- a falat szabálytalan kövekből emelték, a közöket habarcs töltötte ki
Orientalizáló stílus: A görög vázafestés idejében használatos kifejezés (de a művészettörténet során máshol is megjelenik), annyit tesz, hogy keleties hatás, keleties hatások érvényesülnek. A görögöknél a vázákon keleties motívumok jelennek meg, mivel hajós nép, kereskedelemmel is foglalkoztak, s a kint látott művek, alkotások hatással voltak a művészetükre.
A görög művészetnek a Kr.e. VIII. század végétől a VI. század elejéig tartó korszaka, amelyet a keletről érkező technikák és díszítőmotívumok tömeges átvétele, ugyanakkor sajátosan görög feldolgozása és átértelmezése jellemzett.
Orkhesztra: Szerkezeti elem- egy kerek vagy félkör alakú térség, amelyet a kórus foglalt el az előadás alatt. A görög színház eleme
Ornamentum: díszítmény a festészetben, szobrászatban, építészetben és az iparművészetben. Az építészetben sima tagok vagy felületek díszítésére, élénkítésére használt faragott vagy festett, többnyire az állat- és növényvilág stilizált formáiból vagy geometrikus rajzokból alkotott díszítmény.
Oromdísz: lásd: Akroterion
Oszloprend: A görög- római építészetben oszlop és párkányzat szabályszerű forma- és arányösszefüggései alapján kialakult építési rendszer.
Osztrakon: agyagedény cserepe, amelyre az ókorban többnyire gazdasági jellegű feljegyzéseket írtak egyiptomi, görög vagy arab nyelven. Használatuk az antik kultúrában általánosan elterjedt. Legfontosabb lelőhelyük Egyiptom és Görögország. Egyiptomban feljegyzések mellett gyakran művészi vázlatokat is karcoltak rájuk, ezek nagy tömegben kerültek elő a Deir el-Medineh-i lelőhelyről. Görögországban az úgynevezett osztrakiszmoszon, cserépszavazáson használtak osztrakonokat.
Otium: pihenés, nyugalom
Palaestra: oszlopokkal körülvett, négyszögletes tornatér; a görögök gümnaszionjának és a rómaiak thermáinak tartozéka.
Paleolit: Kőkor- Az emberiség történetének legrégibb korszaka, amelyben az ember túlnyomórészt kőből készítette eszközeit.
Paletta: Festékkeverő tábla, egyik oldalán lyukkal a hüvelykujj számára
Palmetta: pálmácska- stilizált, szimmetrikus pálmalevél motívum. Gyakori építészeti és iparművészeti díszítőelem.
Palota stílus:
Panathénaia: Panathénaia-amphorák, az athéni Panathénaia-ünnepen négyévente rendezett versenyjátékok győzteseinek jutalmul adott, olajat tartalmazó vázák. Alakjuk a hasas amphora egy külön típusa. Készítésük egész tartama alatt (i. e. 566-tól kezdve egészen az i. e. 2. század végéig) megőrizték feketealakos díszítésmódjukat és azt a szokást, hogy egyik oldalukat Pallasz Athéné istennő lándzsás-pajzsos alakja, a másikat az illető versenyből vett jelenet díszíti. Az i. e. 4. század és az i. e. 2. században feliratuk megnevezi a verseny évében hivatalban lévő főtisztviselőt is. Panathénaia-amphorákat a legkiválóbb fekete- és vörösalakos vázafestő mesterek is készítettek, így Exekiasz, a Berlini festő és Kleophradész-festő is.
Pantheon: Az összes isteneknek szentelt templom. Köztük a legismertebb az ókori Róma legrégibb épen maradt temploma.
Parthenon: E templomot Athén városállam őrzőjének, a bölcsesség istennőjének, Pallasz Athénének szentelték. Képviselte mindazt, amit a görögök ki akartak fejezni utolérhetetlen építészetükkel. 1458-ban a törökök átalakították mecsetté, és lőporraktárként is funkcionált, ami aztán felrobbant. Ami Parthenon volta görögöknek, az Pantheon a rómaiaknak
Pecséthenger: -pecsétlőkő. A pecsételő mezopotámiai változata. Henger alakú tárgy, amelyet oldalfelületén vésettel és/ vagy felirattal látnak el. A pecsétlőkövek vésetei állatokat (háziállatokat is), szertartásokat, épületeket ábrázolnak.
Pentagramma: A pentagramma ősidők óta fontos szimbólum, aminek mágikus vonásokat tulajdonítottak. Régen a Vénusz és a hozzá kapcsolódó istenségek jelképe volt. A püthagoreusoknál fontos vallási-filozófiai szerepet töltött be, néha Pitagorasz-féle csillagként is emlegetik.
Peplosz: hőskori női ruhadarab az ókori görögöknél, mely Homeros idején, mint kiderült, bokáig érő, testhez álló, a mai hálópongyolához hasonló szoknya volt, fent a mellen egyetlen bevágással, melyet násfa (fibula) tartott össze. Később P. általában ruhát jelent. Különösen alakja a P.-nak az, melyet az athéni asszonyok Pallas Athéne számára szőttek.
Peripterosz: Oszlopsorral körülvett ókori görög templom
Pristylium: A görög-római lakóépületnek négy oldalán oszlopokkal körülvett belső udvara.
Pietas: kegyesség, szeretet a szülők, jótevők stb. iránt (l. Kegyelet). Megszemélyesítve a régi Rómában, templomai is voltak.
Pinax: A pinax vagy tábla, táblakép, olyan, az ókori görög művészetben elsősorban a festéssel díszített vagy domborműves kő-, fa-, vagy agyagtáblák, amelyeket fogadalmi ajándékul szentélyekben, sírokban helyeztek el, később lakásokat is díszítettek velük. Az igen ritka fa pinaxok közül kiemelkednek a pitsai lelet darabjai. Agyag pinaxot a legkiválóbb vázafestők is készítettek (Exekiasz). A Korinthosz melletti Penteszkouphiában több száz, Poszeidónnak szentelt agyagpinax került elő. Szintén pinax volt az elnevezése az id. e. 5. századtól elterjedt nagyméretű táblaképeknek is.
Piramis: Négyszögletes alaprajzú, gúla alakú ősi egyiptomi fáraósír. Kockakövekből áll. Mélyen el van benne rejtve a sírkamra, amelyhez keskeny folyosó vezet.
Piramidion: A piramidion a piramis csúcsán lévő aranylemezzel burkolt kisebb méretű piramis-forma, amely hajnalban elsőként megcsillanva visszaveri a Nap sugarait. – görög „kis piramis”, az egyiptomi piramisok tetején elhelyezett gúla alakú sisak/ zárókő
Podium: Magas alapépítmény, amelyen például az ókori templomok foglalnak helyet.
Pompeii stílusok:
Ponderáció: kiegyensúlyozást jelentő latin szó, művészeti értelemben a görög művészet által felfedezett szobrászati alapelv, amely az alakok súlyának eloszlásával foglalkozik. A klasszikus kor elejétől az álló emberalak ábrázolásánál a korábbi frontalitást meghaladva, a testsúly az alak egyik lábára kerül, és a testben így keletkező aszimmetriát a szobrász következetesen végig követi a test felsőbb részein is (a súlyt hordó láb csípője enyhén felemelkedik, az előre lépő láb oldalának válla kicsit előbbre húzódik, stb.). A klasszikus kortól kezdve az antik szobrászat következetesen törekszik a testsúly egyenlőtlen eloszlásának ábrázolására és ennek kiegyensúlyozására a kontraposzt szerkesztési elvével.
Porticus: Oszlopcsarnok, mint önálló épület.
Portrészobor: Valamely híres embernek állított, készített portré. Anyaga lehet bronz, márvány, fa, stb. Az ókori Rómában nagyon elterjedt, a birodalom fennállása során több ábrázolási stílus is megjelenik.
Pronaosz: előterem. Előcsarnok, különösen az őskeresztény bazilikáknál.
Propülaia: díszes, oszlopos kapuépítmények épületcsoport előtt.
Proszkénion: oszlopokon nyugvó emelvény az ókori görög színpadépület, a szkéné előtt.
Prosztülosz: templomépület-típus az ókori Görögországban. A klasszikus templomformától annyiban tér el, hogy ennél csupán a főhomlokzatot tagolja oszlopsor.
Pszeudo- szoborcsoport:
Pszeudoperipterosz: rendkívül ritka ókori görög templomtípus, amelynek celláját szabadon álló teljes oszlopok helyett a cella falához kötött féloszlopok övezik (Agrigentum, Zeusz-templom, Fortuna Virilis). Teljes oszlopok rendszerint csak az előcsarnokban (pronaosz) állnak.
Ptolemaiosz- kor: Egyiptomban: Késői birodalom kora
Az i.e. 1. évezred a szétbomláshoz vezető belső harcok s a részleges egyesítésért vívott küzdelmek szűnni nem akaró sorozata. Ez az idegen hódítások kora, mely a núbiai kormányzattal kezdődött Az erejét vesztett birodalom a hódítók martaléka lett. Az i. e. VII. század közepén az asszírok foglalták el, majd száz évvel később a perzsák, i. e. 332-ben pedig Nagy Sándor hellenisztikus birodalmába olvad bele. Ekkor következik a Ptolemaiosz-kor, (mely az uralkodó családról kapta nevét, egészen pontosan Nagy Sándor egyik hadvezéréről, Ptolemaiosz Lagoszról), ami lezárja Egyiptom önálló történelmi évezredeit, majd i.e. 30-tól római provincia lesz. Fontosabb építészeti emlékek: edfui Hórusz templom. A szobrászat változásának egyik kifejező példája a "Pap portréja".
Pülon: Az egyiptomi templomok kapuépítménye
Püthosz: öblös testű, széles szájú tárolóedény, de ilyen /ez akár Pandora Szelencéje is.
Relatív kronológia: az anyagi kultúra meghatározott tárgytípusainak fejlődéstörténetét veszi alapul, melyekhez azután abszolút kronológiai dátumokat, azaz évszámokat rendelnek hozzá. Az ősrégészetben, ahol nincsenek írásos források, kialakult egyfajta relatív kronológia (mi volt előbb, milyen kapcsolatok jöttek létre, milyen alfázisok voltak, mi hova fejlődött stb.)
Relief: A dombormû franciából származó nemzetközi elnevezése.
Rhütmosz: görög eredetű szó, jelentése folyam, folyás
Rhütón: Agyagból, alabástromból vagy fémből készített, tölcséres nyílású, tülök formájú ivóedény. Végét gyakran állatfej formájúvá alakították.
Riacei bronzok: úgynevezett riacei bronzok, két hatalmas, kétméteres görög harcost ábrázoló szobor, melyeknek még a különleges technikával készített szem- és szájszínezése is megőrződött az évezredek folyamán. A kutatások szerint a Krisztus előtti V. században készültek és Riace térségében, a parttól nem messze, a tenger fenekén feküdtek 1972-ig, amikor egy véletlen folytán felfedezték őket. Minden tökéletes épségben maradt rajtuk, csak a kezükből hiányoznak azok a tárgyak, amelyeket a kutatók csak a kéztartásból következtetve határoztak meg. Eszerint bal karjukra eredetileg pajzs volt fűzve, jobb kezében pedig az egyik kardot, a másik pedig lándzsát tartott.
Rostrum: Szónoki emelvény az ókori római fórumon. (rostra)
Rozetta: stilizált rózsa alakú, karéjos szélű, többnyire kerek díszítőmotívum az építészetben és a díszítőművészetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése