MŰVÉSZETTÖRTÉNETI FOGALMAK- S - Z

Samas: Az ókori Mezopotámiai vallásban a Napisten.

Sarok- konfliktus: Hasonló, mint az optikai korrekció. Szemünkben másként tevődik össze a látvány, és evvel már az ókorban tisztában voltak. Ha egy épületen a díszítésnek, pl. a sarkon kellett volna lennie, de onnan kilógna, akkor arrébb tették, de a szemünkben úgy áll össze a kép, úgy látjuk, mintha a sarkon lenne. Ilyenek például a görög Parthenon-on a triglifek. Úgy látjuk, mintha szabályosan a sarkon lennének/indulnának, de valójában nem.

Severitas: komolyság, szigorúság

Stukkó: gipszből, vagy enyves víz, homok, mészpor és gipsz keverékéből készült plasztikus faldísz.

Sumer: népcsoport. A Mezopotámiai kultúra egyik népcsoportja. Mezopotámia különböző városállamokból állt, nem egységes birodalom, a sumerek egyikei ezeknek az államoknak.

Szarkofág: Sírláda, kőkoporsó. Oldalait és tetejét domborművekkel díszítették.

Szereh: hasonló, mint a kartus. Az istenségek és fáraók nevét bekeretezték.

Szfinx: Az ókori egyiptomiaknál emberfejű, fekvő oroszlánt ábrázoló szobor. A királyi hatalom és erő jelképe.

Sfumato: Jelentése füstös, fátyolos. Festési mód, mely a körvonalakat feloldja, a részeket egymásba lágyan, füstszerűen átmossa. Leonardo da Vincitől származik az elnevezés.

Suspensura: padozat, melyet oszlopocskák tartottak, hogy alája meleg levegőt lehessen bocsátani, mely aztán a padozaton át a fölötte fekvő helyiséget fűtötte

Szigorú stílus: Az ókori görög szobrászatban, a klasszikus korszak egyik első stílusa.

Szisztrum: Ízisz szimbóluma:

Ízisz fő attribútuma a nevének hieroglifáiban szereplő lépcső, amely közvetítő szerepére utal, és a szisztrum nevű hangszer.

"...a szisztrum felül kerekded formájú, és az ívén négy pálcika van, amelyek rázkódnak. A világ teremtett és újra elpusztuló részét ugyanis a Hold szférája veszi körül, és ebben a négy alkotóelem, a tűz, a föld, a víz és a levegő révén minden mozog és változik. [...] A rázódó részek alatt pedig az egyik oldalon Ízisz, a másikon Nephthüsz látható. Ezekkel a képmásokkal a teremtésre és a halálra utalnak, mert valójában az elemek átalakulásai és mozgásai." (Plutarkhosz)

A szisztrumot a rendhez, a harmóniához kapcsolták. Először az istenek születésekor hangzott fel, vagyis a rend megjelenésekor a Káoszban, és ez a tulajdonsága teszi alkalmassá a szisztrumot Széth-Tüphón elűzésére is. Ha a harmónia felbomlik és így sérül a rend, a szisztrum elhallgat.

Ha a szisztrum nem szól, Ízisz haragos arcát mutatja és Szahmetként, a Sors oroszlánfejű istennőjeként jelenik meg, hogy rendet tegyen. Eszközei a sorscsapások, betegségek, balesetek... Szahmet azonban nem bosszút áll, csak azt szeretné, ha észrevennénk, hogy bajt okoztunk, és ha visszatérnénk a helyes ösvényre, Maat szárnyai alá.

Szkarabeusz: Az ókori egyiptomiak szent bogara, melyet amuletteken, pecséteken, ékszereken szívesen ábrázoltak. Magyar neve: ganajtúróbogár.

Szkéné: A görög színház eleme - A szkéné, a tulajdonképpeni színpad, épített hátérrel, amelyen három ajtót nyitottak és a darabhoz illő mozgatható hátteret biztosítottak.

Szolgaszobor: lásd usébti

Szövőgödör:

Szpeosz: sziklába vájt templom

Sztélé: álló feliratos kő- vagy márványlap; síremlék

Sztoa: oszlopcsarnok

Szümmetria: részarányosság, a műalkotás részeinek egymás tükörképeként való elhelyezkedése a térben vagy síkban egy tengely két oldalán. DE! Jelenthet, pl. az ókori ábrázolásoknál: kiegyensúlyozottság : a résznek az egészhez, az egésznek a részhez való viszonya

Tanagra: finoman festett, égetett, kecses ógörög agyagszobrocskák. Az archaikus korban jellemző a görögöknél. Tanagra városáról kapták nevüket.

Tekhné: alkotás, nem kizárólag a mai értelemben vett művészi tevékenységre vonatkozik

Telamon:

Tell: arab Tell szó dombot, halmot jelent

Terracotta: égetett agyag. Égetett, máztalan agyagból készített tárgy

Terra sigillata: Pecsételt eljárással készült domborművekkel díszített, római császárkori, finom agyagedény, mely az égetéstől rendszerint húsvörös színű.

Tetrapülón: mind a négy irányban nyitott átjáró (Rómában.)

Therma: fürdő

Tholosz: A tholosz kör alaprajzú sírépítmény. Gyakran álkupolával fedték, néha maga a szó a kupolát jelenti. Különösen a bronzkori Égeikumban volt elterjedt.

Tiara: általában csúcsos fejdísz; az uralkodók, pápák, és egyéb előkelőségek megkülönböztetését és hatalmát jelképezi. Valószínűleg az ókori Mezopotámiából származik, ahol az uralkodók használták fejdíszként, valamint megkülönböztetésként.

Tiszta konvenció: konvenció Megegyezés, egyezmény, szabály, Konvencionális: megszokott, hagyományos, közkeletű

Tondo: Kör alakú festmény vagy dombormű

Ton sur ton:

Topografikus festészet: leíró, részletező festészet

Tört piramis: A második legrégebbi piramis, Dzsószer fáraó lépcsős piramisa után. Oldala tört, nem szabályos piramisforma. A piramisok elődje.

Triász: pl. istenhármasság, istentriasok, trias szobrok stb.

Triglüphosz (triglif): három függőleges vájattal ellátott téglalap, amely metopékkal váltakozva a dór templomokon a fríznek megfelelő helyet foglalja el.

Triumphus: ünnepélyes diadalmenet volt, melyet a győzedelmes római hadvezérek tarthattak jutalomképpen. Ennek keretében a zsákmány, a hadifoglyok és katonáik kíséretében végigvonultak a Szent Úton (Via Sacra), végül pedig áldozatot mutattak be a Capitoliumon Jupiter istennek.

Tropaeum: az ellenség megfutamítása és a kivívott győzelem emlékére a harcmezőn állított diadaljel, mely az ókori népeknél általában, de különösen a görögöknél jellemző. Az ilyen tropeaeumok sokszor büszke feliratokban sorolták fel a legyőzött népeket s hirdették a rajtuk vett diadalt

Tumulus: Mesterségesen felhordott őskori sírdomb. – veremsír

Tümpanon: Antik templomok és klasszicista épületek homlokzati oromfalán alkalmazott háromszögmező, rendszerint figurális domborműves díszítéssel.

Uraeus: Osiris szimbóluma: fején az Uraeus-kígyóval díszített napkoronggal ábrázolják

Urna: Halotti hamvakat őrző edény, hamvveder

Usébti: Szolgaszobor. Ókori egyiptomi kőszobrocska, amit a sírokba helyeztek, hogy szolgálják és dolgozzanak a halott helyett a túlvilágon.

Utilitas: hasznosság, használhatóság

Verizmus: művészeti irány, a naturalizmus olasz válfaja. Az igazság kifejezése érdekében a visszataszító jelenségeket is gyakorta ábrázolja. Túlzó irányzat.

Vezéri pálca: az őskorban gyakran megjelenő barlangábrázolás, egy állatfejű, fa bot, vezéri pálca. Valószínűleg a sámán, vagy vezér hatalmának jelképe volt.

Virtus: Valószínűsíthető, hogy a virtus eredendően szexuális értelemben vett 'férfierőt' jelentett, ám ez több önmagánál, hisz az archaikus felfogás szerint a külvilágra is kisugárzó férfipotencia azonos a világra való hatás/hatalom képességével, s ez az, ami a 'karizmát', az igazi 'férfiasságot' konstituálja. A virtus ezen, eredeti jelentése a római társadalomtörténet alakulásával párhuzamosan átszíneződött: a Kr. e. 5. században keletkezett XII táblás törvényekben már 'derekasság' értelemben találjuk, míg számtalan szöveg tanúskodik a 'harciasság, bátorság' jelentésről.

Voluta: Az ión oszlopfő jellegzetes csiga alakú vagy kosszarv módján csavarodó spirális vonalú kiképzése.

Votiv: fogadalmi templom, mely fogadalom következtében épült.

Völgytemplom: Egyiptomi templomtípus (?)

Vörös korona: Alsó Egyiptom koronája

Vulca: etruszk terrakottaszobrász

Zikkurat: Négyszögletes alaprajzú, felfelé lépcsőzetesen kisebbedő téglateraszokból álló torony, tetején az istenség szentélyével. Külső falait zománcos cseréplapokkal borították.

Xoanon: fából durván faragott, tagolatlan tuskószerű, kezdetleges görög istenszobrok, amelyekből egyet sem ismerünk, csak létezésükről tudunk.

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI FOGALMAK- O-R

Obeliszk: négyszögletes, felfelé keskenyedő, csúcsban végződő kőoszlop, egyiptomi napszimbólum. Csúcsát, amelyen először csillant meg a reggeli napfény, fém -legtöbbször arany- lapokkal fedték be. Az obeliszk törzsére az uralkodó fáraó nevét és a napistenhez szóló imákat véstek. Először az (V. dinasztia) napszentélyeinek udvarán jelent meg. Az újbirodalom templomaiban már párosával állították fel az obeliszkeket a szentély előtt. Ekkor már nem csupán a törzset, hanem a bázist és a csúcsot is feliratokkal, illetve a napkeltével kapcsolatos ábrázolásokkal díszítették.

A fennmaradt legnagyobb obeliszket (32, 18 m) III. Thotmesz állíttatta, ez ma Rómában áll. A második legmagasabb obeliszk a legnagyobb azok közül, ami ma is Egyiptomban található, ezt Hatsepszut királynő készíttette i. e. 1500körül, 29, 56 m magas és jelenleg a karnak-i templom 4. és 5. oszlopa közt áll

I. Szeszósztrisz obeliszkje Héliopoliszban húsz méter magas. A rómaiak Egyiptom elfoglalása után sok obeliszket Rómába szállítottak, sok közülük ma is ott áll. Ritkábban Mezopotámiában is állítottak obeliszket (Nimrud)

Obszidián: (vulkáni üvegként is ismert) egy kiömlési kőzet, mely a magmatikus tevékenység során keletkezik, amikor a savas és viszkózus forró láva hirtelen lehűl és megszilárdul. A kőzet igen gazdag szilikát-vegyületekben. Az obszidián lényegében véve egy természetes üveg.

Oikosz: ház

Optikai korrekció: amikor szemünk helyrekorrigálja a látványt. Pl.: Parthenon: egy db egyenes vonal sincs benne, szemünk azonban „helyreteszi” a dolgokat, ezért egyenesnek látjuk az oszlopokat, lépcsőket stb.

Optikai realitás:

Opus caementicium: öntött fal- a falat szabálytalan kövekből emelték, a közöket habarcs töltötte ki

Orientalizáló stílus: A görög vázafestés idejében használatos kifejezés (de a művészettörténet során máshol is megjelenik), annyit tesz, hogy keleties hatás, keleties hatások érvényesülnek. A görögöknél a vázákon keleties motívumok jelennek meg, mivel hajós nép, kereskedelemmel is foglalkoztak, s a kint látott művek, alkotások hatással voltak a művészetükre.

A görög művészetnek a Kr.e. VIII. század végétől a VI. század elejéig tartó korszaka, amelyet a keletről érkező technikák és díszítőmotívumok tömeges átvétele, ugyanakkor sajátosan görög feldolgozása és átértelmezése jellemzett.

Orkhesztra: Szerkezeti elem- egy kerek vagy félkör alakú térség, amelyet a kórus foglalt el az előadás alatt. A görög színház eleme

Ornamentum: díszítmény a festészetben, szobrászatban, építészetben és az iparművészetben. Az építészetben sima tagok vagy felületek díszítésére, élénkítésére használt faragott vagy festett, többnyire az állat- és növényvilág stilizált formáiból vagy geometrikus rajzokból alkotott díszítmény.

Oromdísz: lásd: Akroterion

Oszloprend: A görög- római építészetben oszlop és párkányzat szabályszerű forma- és arányösszefüggései alapján kialakult építési rendszer.

Osztrakon: agyagedény cserepe, amelyre az ókorban többnyire gazdasági jellegű feljegyzéseket írtak egyiptomi, görög vagy arab nyelven. Használatuk az antik kultúrában általánosan elterjedt. Legfontosabb lelőhelyük Egyiptom és Görögország. Egyiptomban feljegyzések mellett gyakran művészi vázlatokat is karcoltak rájuk, ezek nagy tömegben kerültek elő a Deir el-Medineh-i lelőhelyről. Görögországban az úgynevezett osztrakiszmoszon, cserépszavazáson használtak osztrakonokat.

Otium: pihenés, nyugalom

Palaestra: oszlopokkal körülvett, négyszögletes tornatér; a görögök gümnaszionjának és a rómaiak thermáinak tartozéka.

Paleolit: Kőkor- Az emberiség történetének legrégibb korszaka, amelyben az ember túlnyomórészt kőből készítette eszközeit.

Paletta: Festékkeverő tábla, egyik oldalán lyukkal a hüvelykujj számára

Palmetta: pálmácska- stilizált, szimmetrikus pálmalevél motívum. Gyakori építészeti és iparművészeti díszítőelem.

Palota stílus:

Panathénaia: Panathénaia-amphorák, az athéni Panathénaia-ünnepen négyévente rendezett versenyjátékok győzteseinek jutalmul adott, olajat tartalmazó vázák. Alakjuk a hasas amphora egy külön típusa. Készítésük egész tartama alatt (i. e. 566-tól kezdve egészen az i. e. 2. század végéig) megőrizték feketealakos díszítésmódjukat és azt a szokást, hogy egyik oldalukat Pallasz Athéné istennő lándzsás-pajzsos alakja, a másikat az illető versenyből vett jelenet díszíti. Az i. e. 4. század és az i. e. 2. században feliratuk megnevezi a verseny évében hivatalban lévő főtisztviselőt is. Panathénaia-amphorákat a legkiválóbb fekete- és vörösalakos vázafestő mesterek is készítettek, így Exekiasz, a Berlini festő és Kleophradész-festő is.

Pantheon: Az összes isteneknek szentelt templom. Köztük a legismertebb az ókori Róma legrégibb épen maradt temploma.

Parthenon: E templomot Athén városállam őrzőjének, a bölcsesség istennőjének, Pallasz Athénének szentelték. Képviselte mindazt, amit a görögök ki akartak fejezni utolérhetetlen építészetükkel. 1458-ban a törökök átalakították mecsetté, és lőporraktárként is funkcionált, ami aztán felrobbant. Ami Parthenon volta görögöknek, az Pantheon a rómaiaknak

Pecséthenger: -pecsétlőkő. A pecsételő mezopotámiai változata. Henger alakú tárgy, amelyet oldalfelületén vésettel és/ vagy felirattal látnak el. A pecsétlőkövek vésetei állatokat (háziállatokat is), szertartásokat, épületeket ábrázolnak.

Pentagramma: A pentagramma ősidők óta fontos szimbólum, aminek mágikus vonásokat tulajdonítottak. Régen a Vénusz és a hozzá kapcsolódó istenségek jelképe volt. A püthagoreusoknál fontos vallási-filozófiai szerepet töltött be, néha Pitagorasz-féle csillagként is emlegetik.

Peplosz: hőskori női ruhadarab az ókori görögöknél, mely Homeros idején, mint kiderült, bokáig érő, testhez álló, a mai hálópongyolához hasonló szoknya volt, fent a mellen egyetlen bevágással, melyet násfa (fibula) tartott össze. Később P. általában ruhát jelent. Különösen alakja a P.-nak az, melyet az athéni asszonyok Pallas Athéne számára szőttek.

Peripterosz: Oszlopsorral körülvett ókori görög templom

Pristylium: A görög-római lakóépületnek négy oldalán oszlopokkal körülvett belső udvara.

Pietas: kegyesség, szeretet a szülők, jótevők stb. iránt (l. Kegyelet). Megszemélyesítve a régi Rómában, templomai is voltak.

Pinax: A pinax vagy tábla, táblakép, olyan, az ókori görög művészetben elsősorban a festéssel díszített vagy domborműves kő-, fa-, vagy agyagtáblák, amelyeket fogadalmi ajándékul szentélyekben, sírokban helyeztek el, később lakásokat is díszítettek velük. Az igen ritka fa pinaxok közül kiemelkednek a pitsai lelet darabjai. Agyag pinaxot a legkiválóbb vázafestők is készítettek (Exekiasz). A Korinthosz melletti Penteszkouphiában több száz, Poszeidónnak szentelt agyagpinax került elő. Szintén pinax volt az elnevezése az id. e. 5. századtól elterjedt nagyméretű táblaképeknek is.

Piramis: Négyszögletes alaprajzú, gúla alakú ősi egyiptomi fáraósír. Kockakövekből áll. Mélyen el van benne rejtve a sírkamra, amelyhez keskeny folyosó vezet.

Piramidion: A piramidion a piramis csúcsán lévő aranylemezzel burkolt kisebb méretű piramis-forma, amely hajnalban elsőként megcsillanva visszaveri a Nap sugarait. – görög „kis piramis”, az egyiptomi piramisok tetején elhelyezett gúla alakú sisak/ zárókő

Podium: Magas alapépítmény, amelyen például az ókori templomok foglalnak helyet.

Pompeii stílusok:

Ponderáció: kiegyensúlyozást jelentő latin szó, művészeti értelemben a görög művészet által felfedezett szobrászati alapelv, amely az alakok súlyának eloszlásával foglalkozik. A klasszikus kor elejétől az álló emberalak ábrázolásánál a korábbi frontalitást meghaladva, a testsúly az alak egyik lábára kerül, és a testben így keletkező aszimmetriát a szobrász következetesen végig követi a test felsőbb részein is (a súlyt hordó láb csípője enyhén felemelkedik, az előre lépő láb oldalának válla kicsit előbbre húzódik, stb.). A klasszikus kortól kezdve az antik szobrászat következetesen törekszik a testsúly egyenlőtlen eloszlásának ábrázolására és ennek kiegyensúlyozására a kontraposzt szerkesztési elvével.

Porticus: Oszlopcsarnok, mint önálló épület.

Portrészobor: Valamely híres embernek állított, készített portré. Anyaga lehet bronz, márvány, fa, stb. Az ókori Rómában nagyon elterjedt, a birodalom fennállása során több ábrázolási stílus is megjelenik.

Pronaosz: előterem. Előcsarnok, különösen az őskeresztény bazilikáknál.

Propülaia: díszes, oszlopos kapuépítmények épületcsoport előtt.

Proszkénion: oszlopokon nyugvó emelvény az ókori görög színpadépület, a szkéné előtt.

Prosztülosz: templomépület-típus az ókori Görögországban. A klasszikus templomformától annyiban tér el, hogy ennél csupán a főhomlokzatot tagolja oszlopsor.

Pszeudo- szoborcsoport:

Pszeudoperipterosz: rendkívül ritka ókori görög templomtípus, amelynek celláját szabadon álló teljes oszlopok helyett a cella falához kötött féloszlopok övezik (Agrigentum, Zeusz-templom, Fortuna Virilis). Teljes oszlopok rendszerint csak az előcsarnokban (pronaosz) állnak.

Ptolemaiosz- kor: Egyiptomban: Késői birodalom kora
Az i.e. 1. évezred a szétbomláshoz vezető belső harcok s a részleges egyesítésért vívott küzdelmek szűnni nem akaró sorozata. Ez az idegen hódítások kora, mely a núbiai kormányzattal kezdődött Az erejét vesztett birodalom a hódítók martaléka lett. Az i. e. VII. század közepén az asszírok foglalták el, majd száz évvel később a perzsák, i. e. 332-ben pedig Nagy Sándor hellenisztikus birodalmába olvad bele. Ekkor következik a Ptolemaiosz-kor, (mely az uralkodó családról kapta nevét, egészen pontosan Nagy Sándor egyik hadvezéréről, Ptolemaiosz Lagoszról), ami lezárja Egyiptom önálló történelmi évezredeit, majd i.e. 30-tól római provincia lesz. Fontosabb építészeti emlékek: edfui Hórusz templom. A szobrászat változásának egyik kifejező példája a "Pap portréja".

Pülon: Az egyiptomi templomok kapuépítménye

Püthosz: öblös testű, széles szájú tárolóedény, de ilyen /ez akár Pandora Szelencéje is.

Relatív kronológia: az anyagi kultúra meghatározott tárgytípusainak fejlődéstörténetét veszi alapul, melyekhez azután abszolút kronológiai dátumokat, azaz évszámokat rendelnek hozzá. Az ősrégészetben, ahol nincsenek írásos források, kialakult egyfajta relatív kronológia (mi volt előbb, milyen kapcsolatok jöttek létre, milyen alfázisok voltak, mi hova fejlődött stb.)

Relief: A dombormû franciából származó nemzetközi elnevezése.

Rhütmosz: görög eredetű szó, jelentése folyam, folyás

Rhütón: Agyagból, alabástromból vagy fémből készített, tölcséres nyílású, tülök formájú ivóedény. Végét gyakran állatfej formájúvá alakították.

Riacei bronzok: úgynevezett riacei bronzok, két hatalmas, kétméteres görög harcost ábrázoló szobor, melyeknek még a különleges technikával készített szem- és szájszínezése is megőrződött az évezredek folyamán. A kutatások szerint a Krisztus előtti V. században készültek és Riace térségében, a parttól nem messze, a tenger fenekén feküdtek 1972-ig, amikor egy véletlen folytán felfedezték őket. Minden tökéletes épségben maradt rajtuk, csak a kezükből hiányoznak azok a tárgyak, amelyeket a kutatók csak a kéztartásból következtetve határoztak meg. Eszerint bal karjukra eredetileg pajzs volt fűzve, jobb kezében pedig az egyik kardot, a másik pedig lándzsát tartott.

Rostrum: Szónoki emelvény az ókori római fórumon. (rostra)

Rozetta: stilizált rózsa alakú, karéjos szélű, többnyire kerek díszítőmotívum az építészetben és a díszítőművészetben.

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI FOGALMAK- K-N

Kamarész edény: Vékony falú edény nem centrális és nem szimmetrikus díszítéssel, a Kr. e. 2000-1700 közötti krétai kerámiák díszítő stílusa, többszínű, fekete alapon vörös, narancs és fehér díszítéssel.

Kannelúra: Függőleges vájatok az oszloptörzseken, félkör, vagy fél ellipszis keresztmetszettel.

Kanópusz- edény: A balzsamozás előtt eltávolított belső szerveket tároló edények

Kantharosz: talpas, magas, füles antik borosserleg

Karüatida: oszlopot vagy pillért helyettesítő, fején az oszlopfőt tartó ruhás nőalak.

Kartus: az egyiptomi hieroglifák ellipszis alakú keretben- ez mindig a fáraó vagy istenség nevét jelöli

Kámea: domborműves díszítésű gemma

Kenotáfium: üres sír, jelképes emléke a templomban egy máshol eltemetett személynek, vagy olyanoknak, akiknek teste ismeretlen helyen nyugszik.

Kentaur: Félig ló- félig embertestű lény a görög mitológiában.

Keresztboltozat: egymást keresztező dongaboltozatokból álló boltozat.

Kettős perspektíva: az őskori művészetben az állatokat gyakran két nézetből (az agancsot és a patákat szemből, a testet oldalról) ábrázolták

Khitón: az ókori görögök térdig érő, vászonból vagy gyapjúból készült ingszerű alsóruhája-mindkét nem számára

Khrüszelephantin: Favázas, arany- és elefántcsont borítású antik istenszobor neve. Elefántcsontból a testrészek, aranyból pedig a ruházat felülete készült.

Kígyós istennő: a minószi lakóhelyeken tisztelt házi istennő. Egyik attribútuma a kígyó, amelyet jótékony háziszellemnek tekintettek

Kincsesház: kisméretű díszes építmény a görög templomok szent területén, ahol különböző városállamok adományait gyűjtötték és láttatták.

Kioszk: 1, török, nyitott pavilon, néha a homlokzat előtt vagy a tetőn.

Kliné: ókori görög ágy vagy heverő

Kockaszobor: Egyiptomban újbirodalmi szoborfajta, amely ünnepélyesen merev, szimmetrikus komponálású térdét átfogva ülő alak, ahol is egyértelműen felismerhető az eredeti gránitgömb alakja

Kompozit- lény: olyan lény, amely össze van komponálva különféle elemekből, amely állatszerű valamint emberszerű tulajdonságokat hordoz.

Kontraposzt: lásd Contraposto

Kóré: leányszobor az ókori görögöknél, hosszan redőzött ruhát viselő az archaikus korból

Kráter: Alacsony, talpas, hasán két füllel ellátott antik bor- és vízelegyítő edény. Agyagból, fémből, vagy márványból készült.

Krepidoma: alap épület. A görög templomnál az alapozás felső kősorának talaj fölé emelkedő síkján körbefutó lépcső. Többnyire 3 magas fokból áll, enyhén domborodó felső síkján emelkednek az oszlopok és a falak.

Kudurru: határkijelölő és adománylevélként is szolgáló domborműves sztélé akkád és sumer területen.

Kultuszszobor: égből hullott, ősi szobor, amely köré szent hely, templom, kultusz, rítusok szerveződtek.

Kupola: Központi épületrészek félgömb alakú boltozása.

Kúrosz: A görög archaikus korból mezítelen férfiszobor.

Küklópikus fal: hatalmas kövekből, kötőanyag nélkül összerakott fal.

Külix: Görög edénytípus, kis talpakon álló széles tálka, csésze, amit boriváshoz használtak

Labrüsz: kétélű bárd. A minószi vallás legelterjedtebb szimbóluma, állatáldozatokhoz használták. Szentélyekben kőtalapzatra erősített rudakon állították fel.

Lapitha: nép Thesszáriában, amely összeveszett a kentaurokkal ugyanis Perithoosz király esküvőjén a kentaurok lerészegedtek, megtámadták a menyasszonyt és sok nőt elraboltak, mire háború tört ki köztük.

Lar (lares): Az elhalt ősök szelleme az ókori rómaiaknál

Legjellemzőbb nézetek elve: a síkszerű ábrázolásban a legjellemzőbb nézetekkel való ábrázolás- mindent úgy ábrázoltak, ahogy a legfelismerhetőbb

Léküthosz: olajtartó, hosszú nyakú, karcsú, talpas cserépkorsó. Színe általában fehér. Márványból készült, nagyított mását sírokon alkalmazzák.

Lépcsős piramis: Az első piramisok egyike, a piramis elődje. A piramisforma adott, de lépcsőzetesen, egymásra épülő emeletekból áll.

Lineáris B: krétáról származó írásmód

Magas dombormű: kiemelkedő dombormű, amely lehet lapos, fél, vagy magas dombormű

Magna Grecia:

Maiestas: méltóság (latin kifejezés)

Masztaba: Ókori egyiptomi sírépítmény: téglalap alakú, csonka gúla formájú. Eleinte téglából, később kőből építették. Belsejében sírkamra van, ide temették az előkelő egyiptomiakat.

Mausszoleion: Monumentális síremlék

Mágia: varázslás. A kultikus rítusok, vallásos szertartásokká rendeződése előtti kapcsolatteremtés a szellemvilággal. Hasonlósági mágia: hasonló, hasonlót vonz. Pl. Eljátszották a vadászatot az őskori emberek, hogy később, a „valóságban” tényleg megtörténjen, és sikeres legyen

Meander: derékszögben törtvonalú, folytatólagos szegélydísz. Görög eredetű

Megaron: görög lakóház, a legegyszerűbb. Hosszúkás négyszög alaprajzú, nyitott előcsarnokos épület

Menhír: hosszú kő. A megalit kultúrából származó függőleges, oszlopszerű, faragatlan, többméteres kőtömb.

Metopé: dór épületek bemélyedő, négyszögű fríz eleme, amely triglifekkel váltakozik, rendszerint domborművek díszítik.

Mélydombormű: Az egyiptomi művészetben a fal síkjába vájt, vagy mélyített dombormű, a kidomborodó részek ezért nem állnak ki a fal síkjából.

Mozaiktű (szögmozaik): A mozaik technika legkorábbi, Mezopotámiában alkalmazott változata, sumer templomok lábazatát díszítette. A még puha agyagba égetett színes mázasfejű kerámia kúpokat nyomtak.

Múmiamaszk: A halottak képmása, amelyet aztán a múmia arcához helyeztek.

Nagada kultúra: A thébai térség, Egyiptom környékén összpontosuló neolitkori embercsoportok egyikére használt kifejezés. Jellegzetesek fazekas termékeik és szobraik.

Naosz: apró, zárt, szekrényszerű kápolna, fülke Egyiptomban, amely istenszobor elhelyezésére szolgál.

Naram Szin: Agade királyának egy hegyi népen aratott Kr.e. 23. sz. győzelmének emlékére készült sztélé.

Narmer: egyiptomi uralkodó Kr. e. 3. évezred elején, aki először egyesítette Észak és Dél Egyiptomot.

Neccesitas: szükségesség (latin kifejezés)

Nekropolisz: Halottak városa. Nagyméretű temető a klasszikus ókorban.

Neolit: újkőkor. Elméletileg ekkor jött létre a földművelő falu. A kort a kerámia és a csiszolt kőeszközök használata jellemzi, fémeszközök még nincsenek.

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI FOGALMAK- F-I

Fajansz: Az ónmázas edények francia neve.

Falhéj: ősi épületeknél gyakori, de a mai napig használt építészeti megoldás. A külső és belső fal közé döngölt vagy mésztejjel cementált föld, agyag, kőzúzalék, amely a fal fő tömegét adja.

Fasces: Az ókori Rómában, kezdetben a királyok, később az állami hivatalnokok jelvénye. Szilfa- vagy nyárfavessző nyalábból állt, mely egy bárdot ölel körül, és az egészet egy vörös pánttal fogták össze.

Fehér korona: Felső Egyiptom koronája, királyi fejdísz, amely a fáraókon, magas csúcsán egy gömbbel van ellátva.

Féloszlopok: A falból csak félátmérővel kiálló oszlop. A kiálló rész azonban valamivel több szokott lenni, mint az oszlop fele, mert az optikai hatás mindig kevesebbet mutat.

Fibula: A bronzkorszak óta használatos ruhakapcsoló tű.

Filigrán: Arany- vagy ezüstsodronyból vagy, fémszálból készült ékszer, vagy ötvöstárgyra helyezett díszítmény.

Fornix: bolthajtás, az építésben a régi egyszerű diadalív jelzésére volt használatos

Forum: Vásártér, köztér, az ókori római városok népgyűléseinek, törvénykezéseinek, kereskedelmének színtere. Körülötte helyezkedtek el a középületek.

Francois-váza: A görög vázafestészet egyik korai remeke. Egy méter átmérőjű, a feketealakos szereplők a feliratokkal azonosíthatók rajta.

Freskó: Porfestékkel és vízzel a friss mészvakolatra készített festés, amelynek festéke a frissen felhordott vakolatba behatol, és annak megszáradása után oldhatatlanul marad meg.

Frigidarium: a római fürdő hideg vizes medencéjének tere.

Fríz: épületrész lezárására, tagolására, díszítésére szolgáló, domborművekkel díszített vízszintes, szalagszerű mező, képszék – díszített párkány

Frontalitás: kompozíciós szabály, amelynek értelmében a szoboralak végtagjai, feje, nyaka az egyenes törzshöz viszonyítva nem hajlik és nem fordul el, úgyhogy függőleges egyenes (szimmetria- tengely) húzható a fejtetőn, orron, nyakgödrön, köldökön át. – szembenézet, egynézetűség. A szobrok teste semmiféle elfordulást nem mutat. A szobrok csupán szemből adnak teljes nézetet, oldalról és hátulról nem.

Futó kutya motívum: a tengeri hullámok tarajának stilizált és ismétlődő motívuma, ahol a fekete illetve sötét, és fehér illetve világos színek foltértékére törekedtek.

Gemma: Vésett díszű drágakő, vagy féldrágakő, kagylóhéj, elefántcsont stb. Ha domborúan vésett kámeának, ha homorúan vésett intagliónak nevezik. A görögök inkább mitológiai ábrázolásokkal, a rómaiak történeti személyek képmásaival díszítették, és ékszerként vagy amulettként használták.

Geometrikus stílus: a korai görög vázatípuson alkalmazott minták, melyek nemcsak geometrikusak.

Groteszk: Ókori római épületek föld alá került helyiségeiben talált stilizált állati és növényi díszítmények mintájára készült reneszánsz díszítmény.

Gilgames- motívum: a civilizált világ teremtésének jelképe, Gilgames küzd a káosszal, amit rendszerint egy vadállat testesít meg. Gilgames megragadja, és a feje fölé emelve krázza belőle az erőt. Úr városából származik.

Graffito: falba karcolt felirat, ornamentális, vagy figurális dísz.

Granuláció: szemcse, szemcsézés. Az ötvösségben az a művelet, amelyben a fémfelületet szabályosan elhelyezett apró gömböcskék ráforrasztásával díszítik.

Gudea: Lagas enszije Kr.e. 2130 körül, Girszuban újjáépítette Nigirszur templomát, nagy agyaghenger feliratai ennek az eseménynek az emlékére íródtak. Egyben szobortípus, jellegzetes adoráns (imádkozó) kéztartással.

Günaszion: tornacsarnok, görögök testedzésének a helye

Halottak Könyve: Óegyiptomi vallásos rítusok, imák, himnuszok gyűjteménye (valójában nem könyv)

Halotti maszk: vékony aranylemezből készített maszk, melyet egyes halottak arcaira helyeztek rá.

Hamis látószög: az egyiptomi festészetben alkalmazott, a valóságban nem létező látószög. Pl. átlátszó edény, földkeresztmetszet

Harmadik állat: zergék, halak, macska, mamut, valamint másfajta felismerhetetlen vagy ritka állatok az őskori ábrázolásokon.

Hellenisztikus: Nem görög, mégis görög hatást mutató ábrázolás.

Herma: eredetileg Hermész görög isten mellszobra, mely lefelé keskenyedő, oszlopszerű törzsön nyugodott. 2. Mellszobor, mely támasztó építészeti tag 3. Fej alakú, fémből készült ereklyetartó

Hettita: indoeurópai nép, amely a Kr. e. 2000-1800 között Közép-Anatólia vezető népessége volt, és uralkodóház az ókori Egyiptomban

Hieroglif: Képírásos írásjelek. Az óegyiptomi képírás írásjelei, melyek teljes fogalmakat, szótagokat és hangokat jelöltek.

Hippodamosz: éliszi királylány, kinek kérőit apja kocsiversenyen legyőzve legyilkolta, de Pelopsz végzett vele.

Hippodromosz: négyszögletes formájú, félkörös lezárású ló- és kocsiversenytér, a rómaiaknál ezt circusnak nevezik, a hippodrom pedig egyfajta kertelrendezést jelent.

Horror vacui: félelem az ürességtől- tárgyak minden felületét kitöltő ábrázolásmód.

Humanitas: emberi méltóság, az örök emberi erény

Hüdria: széles nyílású, öblös testű, mázas vízhordóedény, melynek két füle vízszintesen a hasán, egy pedig függőlegesen a nyakán van elhelyezve

Hüposztil csarnok: nagy csarnok az egyiptomi templomokban, melynek mennyezetét sűrűn egymás mellé helyezett oszlopok támasztják alá.

Idol: fából vagy kőből készült őskori szobor, a kersztény szóhasználatban bálvány

Illuzionizmus: a valóság illetve a térbeliség megtévesztő látszatát keltő fal-, illetve mennyezetkép festésére törekvő művészeti irányzat. Főként a későbarokk idején virágzott, ahol a térhatás fokozására szolgált.

In antis: egyszerű görög ház alaptípus, az előrenyúló két ante között, két oszlop tartja a tümpanont. Pl. delphoi kincsesház

Insula: különálló ház vagy házcsoport, udvar és melléképületek nélkül, melyet minden más épülettől utcácskák választottak el; gyakran így nevezték a magában álló bérházakat is ellentétben a domusszal, melyben csak maga a tulajdonos lakott családjával; sőt az egyes bérbe adott lakásnak is ez volt a neve. A bérlőkre rabszolga ügyelt fel és szedte be tőlük a házbért.

Intaglio: figurális díszítésű, homorúan vésett kő. A gemma vésésének saját módja.

Interglaciális: felmelegedési időszak, azaz meleg, vagy mérsékelt periódusok az eljegesedések között.

Ithüphallikus ábrázolás: álló péniszű ábrázolás

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI FOGALMAK- B-E-É

Balusztrád: Jellegzetes formájú kőkorlát erkélyen vagy lépcső mentén, amelynek formaelemei a baluszterek. (Baluszter: oszlopszerűen kiképzett faragott vagy esztergályozott korlátláb)

Batik: Az indonéz szigetvilágból származó kelmefestési eljárás: Kis csőrös rézedényből kifolyó megolvadt viasszal rajzolnak a szövetre, és azután festékbe mártják, s így a viasszal fedett részek nem festődnek meg. A viaszt később leolvasztják. Az eljárást annyiszor ismétlik, ahány színt alkalmaznak.

Basilica: 1, az ókorban a törvénykezés és a kereskedelemcéljait szolgáló csarnok. 2, Az ebből kialakult ókeresztény bazilikatemplom. A főhajóhoz kétoldalt keskenyebb és alacsonyabb mellékhajók csatlakoznak, amelyeket oszlopok vagy pillérek választanak el a főhajótól. A főhajónak a mellékhajók fölé emelkedő oldalfalain ablakok vannak. A hosszhajókra merőlegesen az apszis és a hosszhajó közé gyakran kereszthajót is iktattak.

Bazilikális szerkezet/elrendezés: Legalább három hajós épületek meghatározott tér és tömegkapcsolata. A háromhajós templomoknak olyan korai változata, amelynél a középső, vagyis a főhajó az oldalaknál szélesebb és vastagabb, a fala a mellékhajók fölött ablakokkal áttört s így közvetlen megvilágítást kap.

Bucchero: Speciális eljárással feketére égetett kerámia. Különösen nagy jelentősége volt az etruszkoknál, akik Kr. e. 8-4. sz.-ban legkeresettebb vázáikat ezzel a technikával készítették, és gyakran bekarcolt, vagy domborműves ábrákkal díszítették. Redukciós égetéssel égették feketére. Két változata ismert: a bucchero pasante –vastag falú és a bucchero sottile- vékonyabb falú. A korábbi görög vázatípusoktól az különbözteti meg, hogy változatosabb formájúak és plasztikus, nem pedig festett mintát hordoznak.

Bukránium: szarvasmarha fej, ökörkoponyát ábrázoló, kedvelt ókori díszítő motívum. Általában épületek párkányfrízén, füzérekkel összekapcsolva, sorozatban alkalmazták. Az ökörfejdísz állatáldozatot idéző ábrázolását oltárok, síremlékek díszítésére is használták.

Caldarium: A római fürdő szaunaszerű, forró levegős, melegvizes terme.

Castrum: Fallal körülvett, négyszögletes, ókori római erődítés.

Cavea: Általában jelentése üreg, betüremlés, homorulat, de főként az ókori építészetben színházat, amfiteátrumot valamint az elliptikus alakú arénát körülölelő lelátó lépcsősen emelkedő üléssorokból kialakított nézőtere.

Cella: Kis kamra, a görög- római templomokban az istenszobrok ablaktalan, csak bejáraton keresztül megvilágított fülkéje.

Cista: Hengeres edényke fémből, művészi díszítéssel. Szent jelvények, ékszer, pénz stb. elhelyezésére szolgál.

Cizellálás: Az ötvösségben használatos, finom felületdíszítő végső megmunkálás.

Colonia: gyarmat

Colosseum- motívum: Ugyanazon épületen emeletenként más (dór, ión, korinthoszi) oszloprendekkel díszített és az oszlopok között íves nyílásokkal áttört fal. Az íves nyílások árkádsort alkotnak. A példakép az id. e. 80-ban épült római Colosseum.

Contraposto: Szobrászati és festészeti kompozíciós elv, mely az egymással ellentétes tagok (pl. Jobb láb, bal kar) ellentétes helyzetével a szobor mozgalmasságát és kiegyensúlyozottságát biztosítja. Klasszikus példái a görög atlétaszobrok.

Derékszög törvény

Diadalív: Szabadon álló, egy vagy háromívű, feliratokkal és művészi ábrázolásokkal díszített kapu. A római hadvezérek dicsőséges csatáinak állít emléket. Mikor hazatértek a győztes háborúból ez alatt vonultak át.

Dipterosz: A klasszikus görög építészetnek az a templom típusa, melyben a templom celláját köröskörül teljes kétsoros oszlopcsarnok övezte.

Disciplina: fegyelmezett, rendszerű, rendszerezett. Tudományág, szaktudomány értelemben használatosabb.

Dongaboltozat: félkörű, emelt ívű, csúcsíves vagy körszeletíves keresztmetszetű boltozat, amely mindkét oldalt hosszan futó párhuzamos falakra fekszik fel. Általában a korai idők hosszú, folyosószerű tereinek lefedésére használták és gyakori a kora barokk nagyméretű templomainak ilyen álboltozása is.

Dromosz: A folyótól a sírvárosig vagy templomig vezető kőburkolatú út, kétoldalt fekvő, emberfejű állatszobrokkal Pl. Szfinx (jelentős ókor épületekhez vezető díszes felvonulási utak neve)

Dzsed- oszlop: a tagtalanított Osiris gerincét jelképező egyiptomi oszloptípus, bordázott fejezettel.

Eanatum: két lagasi enszi (sumer városállam vezető) neve, a kora dinasztikus korból Kr. e. 3000-2350. Különösen I. Ennataum a keselyű sztélé készíttetője jelentős.

Ecclesia: A katolikus egyházat megszemélyesítő, a középkori katedrálisok bejáratánál álló női szoboralak, fején koronával, kezében karddal és kehellyel ábrázolják. Párdarabja, Synagoga bekötött szemű nőalak, kettétört lándzsával. Ketten az ó- és újszövetséget jelképezik.

Echinus: Kör alaprajzú párnatag, a dór fejezet kiduzzadó része, amely a fölötte levő fedőlap az abakusz és az alatta található nyaktag gyűrűje között van.

Enamel: zománc

Entaszisz: (entázis) – hordószerű kidudorodás- az oszloptörzs sudarasodása, mely a rugalmasság látszatát adja. Az oszloptörzs alsó harmadánál kissé megvastagodik, majd felfelé egyre keskenyedik.

Erekhteion: Athéné istennő és neveltje, Erekhteiosz athéni király közös temploma az Athéni Akropoliszon.

Exedra: 1. Félkör alakú fülke padokkal, az ókori görög gümnasziumok (sport edzőhelyek) oszlopcsarnokában filozófusok társalkodóterme. 2. A régi római házakban a család hűsölőhelye, a közfürdőkben a zenészek fülkéje.

Ékírás: A Mezopotámiából és Nyugat – Ázsiából előkerült égetett agyagtáblákon lévő írásjelek miatt kapta nevét az ékírás. Ezt az egyik legkoraibb, kép- és szótagjeleket használó írást a sumérok dolgozták ki Kr. e. 3000 körül, s az akkádok fejlesztették tovább. Az írnokok egy háromszögben végződő szerszámmal, a „stílussal” vésték be a puha agyagtáblákba a jeleket. A stílus hagyta a jellegzetes ék alakú bemélyedést az agyagtáblákon.

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI FOGALMAK- A-Á

Abacus: Az antik oszlop és pillérfők négyzet alakú tagozata, amelyen a gerendázat nyugszik – a görög oszloprend, oszlopok része

Abszolút kronológia: időponttal meghatározott időszámítás – időrend

Aedicula: házacska – a római házakban a házi istenszobrok elhelyezésére szolgáló kis helység, fülke. Kis, csekély mélységű épület.

Agglutináció: toldalék, ragasztás. A krétai paloták építésrendszerét is ezzel a jelzővel illetik. A palota egy udvar köré épült, raktárakat és egyéb épületeket építettek hozzá különböző időkben, tudatos szerkesztés nélkül. Ezek elrendezése labirintusszerű.

Agora: A régi görög városok piac és vásártere (az ókori görög városokban többféle feladatot ellátó tér. A főtér neve a görög városállamokban, később a rómaiaknál a forum volt ennek a megfelelője. Ez volt a társadalmi élet színtere: itt volt a piac, itt tartották a népgyűléseket, e tér körül sorakoztak a főbb templomok, középületek és emlékművek.

Akkád: Mezopotámia északi területe. A Sarrukín (Kr.e. 2334-2219) által alapított agadei dinasztia fővárosának neve. E dinasztia korától kezdve Dél- Mezopotámiát Sumer és Akkád birodalomnak nevezték.

Aknasír: Az ókori Egyiptomban szokásos sírkamra, melynél a sírkamrát függőleges aknán keresztül lehet megközelíteni. Két függőleges, homokkal feltöltött mély akna, amelyből lent, a halottat rejtő sírfülke nyílik. Az aknák megvédték a sírt a kifosztástól. Főleg a későbronzkori Görögországban és Krétán jellemző.

Akrolith: (akrolithon, acrolithus) Régi görög szobortípus. Eredetileg olyan szobor, amelynek feje és végtagjai márványból, teste olcsóbb anyagból (fa, esetleg agyag) készült. Az akrolith technika leginkább az ókori Görögországban volt kedvelt, ezzel a technikával készült Pheidiasz Olümpiai Zeusz -szobra is.

Akropolisz: ókori görög fellegvár. A görög városok magaslatra épített fellegvára. Legnevezetesebb közülük az athéni Akropolisz.

Akrotérion: A görög épületek oromzatainak sarkain és csúcsán alkalmazott, szabadon álló díszítés kőből vagy terrakottából. – a ”legmagasabb rész” :az ókori görög és római templomok oromzatainak csúcsát és két szélét koronázó elem, növény motívumot vagy mitológiai lényt ábrázoló dísz.

Amarna kor: Ehnaton kora (18. dinasztia) aki Amon helyett az arcnélküli Atont tette meg főistennek, a többi isten tiszteletét betiltotta, egyistenhitet vezetett be. Vallási reformja kihatott a művészetekre is, az eddigi idealizáló, megszépített, tökéletességre törekvő ábrázolások helyett, az ő korában készült alkotások realisztikusság elveit vallották. Nagyon jellemző a szinte karikatúraszerű ábrázolás, nagy has, vastag combok megjelenítése, ugyanakkor vékony, keskeny arc, duzzadt ajkak, félig lehunyt szemek.

Amphiprosztülosz: A görög templom korai típusa, egy cellából áll, két rövid oldalán nyitott, négyoszlopos, keskeny előtér van. ( ókori görög templomtípus, amelyet két keskenyebb homlokzatán oszlopsor díszít.)

Amphiteátrum: Sportversenyek, állatviadalok és gladiátorok számára emelt színházi épület a római birodalomban. A rómaiak felül nyitott kör vagy ellipszis alakú építménye, lépcsőzetesen emelkedő nézőtérrel.

Amphora: Az ókori népeknél használatos, két füllel ellátott edény. Alakokkal vagy egész eseménysorral díszítették. Bort és olajat tartottak benne. Anyaga: égetett agyag, kő, üveg.

Antefixum: Cserépfedésű ókori görög és római épületek koronázópárkányon sorozatban megjelenő terrakotta vagy márvány díszítmény. Szerepe: a lejtőirányú kúpcserépsorok párkány feletti végződéseinek takarása.

Antropomorf: Ember alakú, emberhez hasonló. – emberközpontúság. Emberalakú, emberhez hasonló, emberre vagy emberi arányra utaló, emberközpontú ábrázolás, illetve felfogásmód.

Apsis: 1. Késő római időkben félkör alakú, fél kupolával fedett tér, amely az épület nagyobb részéhez csatlakozik.

2. A keresztény templom fő hajójának, illetve a szentélynek félköríves, vagy többszögletű alaprajzú lezárása. Általában az oltár elhelyezésére szolgál. Csatlakozhat mellékhajókhoz is. (félkör, vagy sokszög alakú tér)

Aquaeductus: Római kori vízvezeték. A vízvezeték lehetett: kőcsatorna, ólomcső, vagy terrakotta cső.

Ara: oltár.

Aranymetszés: Ezalatt egy adott egyenes vonalnak oly módon való két részre osztását értik, hogy a nagyobbik rész oly arányban legyen a kisebbikhez, mint az egész vonal a nagyobbik részhez.

Az aranymetszés vagy aranyarány az arányosság egy törvénye, ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és aszimmetria között. Az aranymetszés arányait tartalmazó formák sokáig nagy esztétikai értékkel bírtak a nyugati kultúrákban, és máig alkalmazzák számos területen (például tipográfiában vagy fényképészetben). Az ókori pithagoreánusok (Phitagorasz és követői), akik szerint a valóság matematikai alapokon nyugszik, az aranymetszésben a létezés egy alap törvényét vélték felfedezni.

Aranymetszési arányok találhatók számos ókori épületeken, középkori és reneszánsz képzőművészeti alkotásokon, de ez az arány felismerhető például az emberi testen vagy csigák mészvázán is.

Archaikus mosoly: A görög archaikus szobrászatban a szobrokon megjelenő kis mosoly. Az akkori ábrázolásokra jellemző volt, hogy sajátosan képezték ki a száj körüli részeket, amely az arcnak mosolyhoz hasonló kifejezést ad.

Architráv: Az oszlopokon közvetlenül nyugvó vízszintes, egyenes kőgerenda. Mint mestergerenda köti össze az oszlopokat a díszítéssel.

Arcos edény: Emberalakot formázó cserépedény. Legelső ismert darabja a mezopotámiai Szamarra- korszakból származik.

Architekturális stílus: A pompeji festészeti stílusok közül a második. Jellemzői: valóságos építészeti kompozíciók illúzióját keltő festmények, kiegészítve alakos jelenetekkel.

Atlasz: Az életnagyságúnál általában nagyobb, férfialakos oszloptámasz.

Atreusz kincsesháza: A mükénéi Kr.e. 11. századból, álkupolás, méhkas alakú sír, dombbal fedve, melyet a domboldalba vájt hosszú folyosón lehetett megközelíteni.

Átrium: Négyszögletes udvar a régi római házban, amelyből körül lakószobák nyílnak. (többszintes épületek központi nyitott tere)

Attika: Az épület főpárkánya fölé helyezett homlokzati díszítmény. A római diadalívek befejező eleme. Gyakran felirat vagy plasztika díszíti.

Attributum: ismertetőjel, tulajdonságjelző. A képzőművészetben olyan tárgy vagy jel, amely bizonyos személy vagy allegorikus alak állandó járuléka. A középkori képeken, szobrokon a szenteket, vértanúkat elsősorban attributumaikról ismerték fel. Pl. Szt. Katalint a kerékről.

Auctoritas: A autoritarizmus vagy autoritarianizmus illetve az autoritárius rendszer olyan felfogást illetve kormányzati rendszert jelent, ahol a kormányzás egy személy, csoport, vagy az állam tekintélyén alapul.

A Római Köztársaság politikai felfogása a fő tisztségviselők, a magistratus-ok esetén megkülönböztette a potestas-t, azaz a hatalmat, az auctoritas-tól, azaz tekintélytől. Az előbbi erőszakkal, kényszerrel tudta befolyását érvényesíteni, míg az utóbbi az elismertsége által.

Augur: madárjós, ókori római pap

Axiális szerkezet: Egyiptomban (például) olyan építészeti szerkezet, hogy: egymás után, építették, fűzték fel a különböző épületeket.

Tengelyszimmetrikus szerkezet. Olyan elrendezés, amelyben a szimmetria tengely mindkét oldalán csak egymásnak megfelelő elemek szerepelnek.

Álajtó: A sírkamrákban a bejáratok elrejtését ún. álajtókkal akadályozták meg. Az igazi bejáratot nagyon elrejtették, s ezeket az álajtókat tették különböző helyekre, hogy megtévesszék, pl. a sírrablókat az ókori Egyiptomban. Kis bemélyedés a falban, amely az ajtóval azonos formájú.

Álboltozat: egymás fölé előrenyúlóan - konzolosan - rakott, felfelé szűkülő, gyűrűs kősorok, melyek kiálló éleit aztán a kövek gondos megfaragásával sima, íves felületté alakítottak.